Három, te leszel a párom

Három, te leszel a párom

Avagy a harmadik és a negyedik fejezet történései, megfűszerezve némi teaivási szokással, az első kiakadásommal, ijesztő dolgokkal, manipulációval és káromkodással.

Harmadik fejezet:

Ha valaki nekem még egyszer azt meri mondani, hogy Ana átlagos kinézetű, leütöm. Nekem összesen nem volt három srác, akiről biztosan tudtam volna, hogy tetszem neki. Nem hogy egyszerre. De nem gáz, mert az egyik a legjobb haverja, a másik egy seggfej, aki nem fogad el nemet, a harmadik, meg egy multimilliomos Ben bácsi, aki jól néz ki és bazi ijesztő.  Nem feltétlen cserélnék.

Kate-et bírom. Nyugis, öntudatos, tudja mit akar és reálisan lát dolgokat. Lányok, ha a legjobb barátnőtök mondja nektek, hogy valaki para, akkor az valószínűleg para.

„Még soha senki nem fogta a kezem.” Mi van?! Nekem volt egy kemény egy hetes párkapcsolatom (se). A srácon kívül úgy kb. ötven ember fogta valaha a kezem. Ezek közül csak eggyel kavartam. Én introvertáltnak számítok. Ana meg gondolom leprásnak.

Hogy tud valaki megijeszteni, akire gyakorlatilag rá vagy fixálva.

 Igazából azon csodálkozom, hogy Anának nem az Earl Grey a kedvenc teája… (Kérem a szar szóviccért kijáró díjam. Szeretném megköszönni idióta családomnak, és még idiótább haverjaimnak.)

HOGY MI?! HOGY HOGYAN?! Véleményem szerint végtelen módon lehet teát inni. Az, ahogy Anastasia Steele issza, nem tartozik bele a végtelennek eme halmazába. Abba ráadásul bele se merek gondolni, hogy a könyvön felbuzdulva hány védtelen nő gondolja azt, hogy így kell, vagy így jó English Breakfast (vagy ha már itt tartunk bármilyen) teát inni?! Hány ártatlan teafiltert pocsékolnak el ezzel az emberek?! Meg kell innom egy csésze teát.

Megnyugodtam. Ott tartottunk, hogy ez a hókotró homeopátiásan issza a teát (zümmögjétek velem: a forró vízmolekulák emlékeznek arra, hogy fénysebességgel beleejtetted, majd kivetted a filtert belőleee. Ohmmmm). Jéj.

Hogy… Mi? Oké, én, teljesen őszintén, nem tudom, mit reagálnék arra, ha valaki az első randinkon közölné, hogy ijesztő vagyok. A furcsa nem zavar. Ahhoz hozzá szoktam. De így kerek: ijesztő. Valószínűleg megrendülnék és megkérdezném, miért. Egy biztos. Nem reagálnék úgy, mint Christian.

Mit szólnál hozzá, ha első randin közölnék veled: ijesztő vagy?

Yvaine úrnő: „Nevetnék. Sosem tudtam embernek ártani.”

Alex: „Kontextus függő, de így önmagában nem örülnék neki, elvégre az első randi célja pont az ismerkedés.”

Melantha: „Nem örülnék, de megkérdezném, miért? Biztos oka van annak, csak úgy nem mondod rá valakire, hogy ijesztő.”

Tim: „Amilyen fejem van, inkább azon csodálkozom, hogy sosem fordult elő velem. Biztosan megkérdezném, hogy mi az oka. Amúgy nekem volt már olyan, hogy komolyan ijesztőnek találtam valakit az első "randin". Az volt az utolsó is.”

Mylord: „Hát megkérdezném, miért? Az ilyesmit jó tudni.”

Zsófi: „Hát, ha komolyan hangzana el, természetesen furcsállanám, talán bántana is. Viccesen elmegy, de tényleg nagyon függ a szövegkörnyezettől.”

Petcat: „Hmm, ha közölnék velem, hogy ijesztő vagyok? Nos, ha a randi partner ijesztőnek talál, akkor mit is keres ott? Továbbá mindenkinek más az ijesztő, mind külső és belső tulajdonságra. De a reakcióm csak egy mosoly lenne és közölném a partnerrel, hogy ha így gondolja, akkor vagy ismerjen meg jobban a teljesebb őszképp miatt, vagy hanyagoljuk is a témát, ha nem hajlandó ezt megtenni.”

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Grey: „oh, király, őszinte vagy!” válasza valahogy nem nyugtatott meg.

Szarkasztikus Ana szarkasztikus. Szeretem, ha az emberek szarkasztikusak. Lehet ez az út a szívemhez.

Egyszer olvastam egy fanfictiont (ezt), ami tetszett és az egyikük sosem szólította a másikat a keresztnevén, holott az utóbbi még meg is jegyezte, hogy megteheti. Mondjuk egy kannibál sorozatgyilkos volt, de legalább megengedte volna. Ez azért szerintem sok mindent elmond Christianről (csak azért is). Ne értsetek félre. Nem zavar, hogy nem szereti, ha a keresztnevén szólítják. De akkor úgy illene, hogy ő is a vezetéknevén szólítson mindenkit.

Jaj, könyörgöm, szálljatok már le arról, hogy Ana megkérdezte, meleg-e. Megkérdezte. A szituáció kínos volt. A válasz az volt, hogy nem. Ámen.

Tizenkét évesen azt hazudtam az osztálytársaimnak, hogy van egy tizenhárom éves pasim, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy nem figyeltem oda és véletlen nekimentem a buszmegállóban. Akkor mindenki nagyon romantikusnak gondolta. Nem tudtam, hogy valakik tizenhat fölött is romantikusnak találják az ilyet. Minden nap tanul az ember.

Huszonegy éves koráig nem akarta, hogy bárki megcsókolja? (Oh, hogy csak huszonegy?) Hogy?! Aszexuális? Az teljesen rendben van, de akkor ne görcsöljön már rá valakire, mert jó a segge! Olyan meg nincs, hogy egyik pillanatról a másikra szexualitást vált.

Negyedik fejezet:

Volt egyszer egy ismerősöm, aki, amikor először találkoztunk tök jó fejnek tűnt. Jóval idősebb volt, mint mi. Aztán elmesélte, hogy, hogy tud mindenkit úgy manipulálni, ahogy akart. Akkor tűnt először riasztónak. Majd néhány hónappal később elmondta, hogy súlyos agydaganata van. Megsajnáltam. Megkérdeztem, hogyan kezelik. Elmondta, hogy nem jár orvoshoz vele. Próbáltam beszélni vele, hajthatatlan volt. Rájöttem, hogy valószínűleg csak azt akarta, hogy foglalkozzon vele valaki. Vagy többet, nem tudom, azóta se esik le, ha valaki bepróbálkozik. Négy évvel később találkoztam vele. Jól volt.

Azért mesélem ezt el, mert ez is, többek között egy nagyon jól bevált manipulációs technika. Pont, mint a „Jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem. Nem vagyok neked való férfi.” Nem kell hozzá több, minthogy elérd, valaki megkedveljen. Majd ezt szomorúan a fülébe súgod. Garantált, hogy egy jó darabig nem mennek sehova. Ez különösen működik, ha az illető önértékelési problémákkal küszködik, és úgy gondolja, hogy az egész az ő hibája. Szép húzás.

Sokan vannak az ismerőseim közül, akik úgy gondolják, hogy manipulálni valakit csak akkor lehet, ha az illető hagyja magát. Én úgy gondolom, hogy ők fognak a legjobban meglepődni, amikor valaki, aki tényleg jó a manipulációban, átveri őket a fenébe. De nézzük, mit szól hozzá a mindent tudó internet! Meglestem a manipulációról szóló hivatalos magyar Wikipedia oldalt. Semmi különösen meglepő nincs rajta, sokkal tágabban értelmezi a fogalmat, mint ahhoz hozzászoktunk. Egy részletet szeretnék kiemelni:

„A befogadó oldaláról vizsgálva a manipulációt azt mondhatjuk, hogy a befogadó soha nem tudja bizonyítani, hogy manipuláció áldozata lett, csak következtethet rá. A manipulátor célja az, hogy az általa befolyásolt személy ne legyen tudatában valódi szándékainak, higgye azt, hogy szabadon dönt, miközben a befolyásoló előzetes tervét hajtja végre. A manipuláció során a manipulátor bár látszólag meghagyja a befolyásolt egyén személyes azonosságát és felelősségét, valójában, mivel saját céljainak rendeli alá, megfosztja autonóiájától és kooperációs képességétől.”

Tehát, ha manipulálnak, nem veszed észre, hogy manipulálnak. Már ha jól csinálják. Az egy dolog, hogy Grey béna és átlátszó benne, Ana meg tök vak, de ez nem jelenti azt, hogy nem manipulációról van szó. Nyilván Christian nem tudna egy épeszű embert manipulálni. Ezért nem velük teszi.

Oké, megváltottuk a világot, mehetünk?

Nem értem a logikát.  Ana drága, ha te nem találod magad elég jónak, akkor miért te utasítottál el mindenkit? Szolidaritásból? Hogy ne kelljen nekik „akaratuk ellenére”, „szánalomból” egy ilyen rettenetes emberrel randizniuk? Nem értem.

Lehet túl nagy lelkesedéssel olvastam Amanda Palmer Art of Askingját, de egy valamit megtanultam belőle. Ha valamit szeretnél, akkor azt kérd. Hangosan. Mindegy, hogy az illető a legjobb barátnőd, egy pasi, akit szeretnél, hogy megcsókoljon, a tulajdon édesanyád, vagy a férjed, életed szerelme és lelki társa: kérd meg. Mondd ki. Senkitől nem várhatod el, hogy olvasson a gondolataidban (max. X-proftól, de ő nem számít ebben az univerzumban). Bár valószínűleg én se kértem volna meg Chrissyt, hogy csókoljon meg. Meg senkit sem egy ilyen szituációban, ez nem személyes. De akkor sem foghatod rá, hogy „bezzeg a testbeszéded mindent elárult!” Valaki nem beszél testbeszédül. Főleg nem a tiéden. Főleg nem az első randin.

Ő sem volt részeg még. Ez megnyugtató. Legalább romantikus-regény főhősnő még lehetek. (Jó, oké, becsiccsentve voltam már, az nem ér.)

Most őszinte kérdést teszek fel mindenkihez, aki nem hitt nekem a manipulációs résznél. Ha tényleg azt akarod, hogy valaki maradjon távol tőled, akkor miért küldesz neki olyan könyvrégiségeket, amiket tudod, hogy imádni fog? Nem kell hangosan válaszolni. Csak gondolkozzatok el rajta egy kicsit.

De legalább nem tervezi, hogy elfogadja. Egyelőre. Sajnos azt nem úsztam meg, hogy megtudjam mi a vége könyvnek, úgyhogy: egyelőre.

"A Sör Ötven Árnyalata"
Nem is szeretem a sört...

Ó, várjunk, a legjobb-haver-rajongó le akarja itatni. A férfiakba vetett hitem egyre nagyobb lesz…

Oké, nincs bajom azzal, hogy felhívja Greyt. Viszont több helyen olvastam, hogy ki vannak akadva azon (mint Ana is), hogy Christian tudja Ana számát. Vajon honnan?! Huhh. Onnan drágáim, hogy Ana már kétszer felhívta a saját mobiljáról. Onnan. És nyilván elmentette, mert várta a hívását a fotózás miatt. Tudom, hogy mindenki, aki a könyv ellen van, imádja ezt az érvet felhozni annak bizonyítására, hogy a pasas miért para, de ebben az esetben a könyv pártját kell fognom. Tök logikus, hogy tudja. Én technikai analfabétának számítok. Így is le tudom menteni a mobilomra annak a számát, aki már hívott.

„Melyik bárban?” Közöd? Jó, oké, aggódik érte, de egy szóval sem kérdezi, hogy kivel van, hogy tud-e neki valaki segíteni.

Öhm. Nem tudom Ana, te hogy vagy vele, de szerintem a „nyugodt és fenyegető” egy tipikus dolog. De nyilván te még nem tapasztaltad.

Aztán még rá is mászik a legjobb barátja! Megyek és közlöm az összes barátommal, hogy soha többet nem találkozhatunk, főleg nem kettesben, mert vonzódunk egymás neméhez és ezért nem lehet köztünk szexuális vonzalom nélküli szeretet. Az hagyján, de tekintve, hogy én pánszexuális vagyok, nekem gyakorlatilag nem lehetnének barátaim, mert elméleti síkon minden humanoidhoz vonzódom. Zseniális.

Oké, José itt egy seggfej és Christian Grey pont olyan pontos, bámulatos és olyan ijesztően az utolsó pillanatban bukkan fel a semmiből, mint egy Disney herceg. Csak ők még énekelnek is hozzá (Fifty Shades of Grey: The Musical… OK, lelövöm magam). Grey itt jó arc. Tekintve, hogy Amanda Palmer két gyomorrontásos virágágyásba hányás között mondott igent Niel Gaimennek, az, ahogy Ana sugárban hány, akár még romantikusnak is tekinthető.

Wow, várjunk csak?! Te állandóan feszegeted a határaidat, de az, hogy a másik többet ivott a kelleténél (még ha nem is tudod, hogy először) és ezért hányt, már túllőtt a célon?! Na, eddig tartott Hősies Christian de Grey félig ingadozó illúziója. „A fenébe is, mi köze hozzá?” Semmi Ana. Semmi köze hozzá, hogy hányszor szoktál és mennyire berúgni.

Jó tanács valakitől, akivel még semmi rossz nem történt: sose hagyd, hogy mások szóljanak a barátaidnak, ha részegen távozol egy buliból. Főleg akkor, ha az az illető a kétes udvarlód bátyja.

Miért nem ment vissza Seattle-be? Na, látod, ez egy nagyon jó kérdés.

„- Hogy találtál meg.
- Lenyomoztam a mobilodat, Anastasia.
Hát persze. Hogy lehetséges? Törvényes ez? Zaklató, suttogja a tudatalattim az agyamban lebegő tequilafelhőn keresztül, de mivel róla van szó, nem is bánom.”

Szeretném, ha mindenki meditálna egy percig a fenti jeleneten.

Meg volt? Oké. Nem. Nem tudom, hogy törvényes-e nem hatósági személyként lenyomozni valaki telefonját (remélem nem). Érdekel-e? Nem.  Zaklató-e? Persze. Ez egy olyan piros zászló, amire tűzzel írták fel, hogy NEM! és, hogy MENEKÜLJ! Az meg, hogy ezt (akár részegen, akár nem) nem bánod, az elég komoly baj. Szerintem simán elmegy egy Stockholm-szindrómának.

Azt hiszem az egész Grey família ijesztő. Ez megnyugtató.

Szerintetek etikus rámászni valakinek a legjobb barátnőjére csak azért, hogy a fogadott öcsétek elvonszolhassa szerencsétlent? Jó, tudom, hogy nem etikusnak kell lennie a könyvnek, de legalább, ne legyen ennyire pofátlan.

Az a helyzet Christian, drágám, hogy egyet kell, hogy értsek veled.

„A kurva életbe!”