Négyeske

Négyeske

Az ötödik fejezetben Grey összezavarja Anát, de nem annyira, mint amennyire ő saját magát. Oh, és végre egy kis akció!

"A szürke ötven árnyalata csak azért romantikus, mert a csávó egy milliomos. Ha egy utánfutóban lakna, akkor ez egy Gyilkos Elmék epizód lenne."
Ezen nevetek, mert eszembe jut The Fall, amiben a Greyt játszó faszi hozza a karakterszerepét, csak jó karakterrel. Nézzétek meg. Nem feltétlen jó, de mindenképpen érdekes.
U.I.:Szeretném látni azt a Gyilkos Elmék részt, amiben Reid a sárga földig osztja Greyt. 

Ötödik fejezet:

Oké. Szóval Ana „kómában volt” (Grey szavai szerint) és ez az állat nem egy kórházba vitte, hogy megnézzék nincs-e alkoholmérgezése, vagy nem kell-e kimosni a gyomrát, hanem a saját luxuslakosztályába. És még ő van megsértődve, hogy Ana feltételezi, hogy megerőszakolta?! Én is ezt feltételezném. És az első utam a kórházba vezetne, hogy megbizonyosodjam róla, hogy nem hazudott.

Szent tehén (csak hogy Anát idézzem)!! Grey nem csak Ben bácsi, de még Batman is. Helló Mr. Sötét Lovag.

„Már megint milyen főben járó bűnt követtem el?” Semmit.

Nem. Nem szidott. De nem ez a lényeg. Hanem amit utána mondott. De az nagyon. (Szeretném kiemelni, hogy itt még nem járnak. Feltételes módban használja, hogy amennyiben az „övé lenne” Ana, ezt tenné.)

Van-e olyan szintű hiba, amit a párod el tud követni, hogy azzal fenyegesd (vagy vidd is véghez), hogy annyira elvered, hogy egy hétig nem tud leülni?

Mylord: „Ez nem így működik. BDSM kapcsolatban nem. Bántalmazó kapcsolatban, igen. "The true beauty of submission lies not in the act, but in the will." (Az igaz szépsége a behódolásnak nem a tettben, hanem az akaratban van.) Már tett is olyat, bár persze itt felvetül a kérdés, hogy milyen helyzetről beszélünk? Mert más az, ha a nagybetűs Életről beszélünk általában, és más az, ha szimpla "romantikázásról". Nem ugyanazon a szinten mozog a két dolog. Ha általánosságban van valami súlyos probléma, valami, ami nem csak egy eset, hanem a dolgok velejét érinti, akkor azt természetesen meg kell beszélni nagyon komolyan, mint értelmes felnőtt embereknek. Ez minden életképes emberi kapcsolatban így van. Elmondom, hogy ez nekem nem fér bele, elmagyarázom, hogy mi a probléma, és nyilván, vagy megoldjuk, vagy nem tudjuk. Eddig megoldottuk őket, ezért vagyunk még együtt. A másik oldal ennél sokkal kisebb horderejű dolgokról szól. "Romantikus" szituációban jöhet elő rossz viselkedés, szó, mozdulat. Ha nem vezetnek mélyre a gyökerei (amivel visszakanyarodtunk a fentebbi verzióra), akkor minden a szerepjáték keretein belül marad. Büntetést/fenyítést kap, és bocsánatot kéretek vele, valószínűleg nem is egyszer.”

Melantha: „Nem gondolom azt, hogy a fizikai erőfitogtatás bármire is vezethet. Ha olyan szintű ballépést tesz, amit már nem lehet megbeszélni, vagy jóvátenni, akkor kiteszem a szűrét. Esetleg leüvöltöm mérgemben (ami szintén nem egy előremutató dolog). De bántalmazni tettileg? Lealacsonyít engem is, és értelmetlen is. Ha meg tesz valami aggályos dolgot, és azt akarom, hogy emlékezzen rá, és többet ne, akkor miért az lenne az optimális módszer, hogy eltángálom? Levezeti a frusztrációm? Épp elég baj, ha kisebb dolgokban csattan rajta az ostor, képletesen szólva. Feszültséget levezetni erőszakkal nem lehet. Nem szabad.”

Tim: „Kizárt. Nincs az a helyzet, amikor egy párkapcsolatban bárki megengedheti magának azt, hogy ártó szándékkal kezet emeljen a másikra. Ha ésszerű, civilizált megoldás nincs, akkor jobb külön utakat választani inkább, de megütni a másikat, az nem játszik. Egyébként nyilván ez vonatkozik a nem fizikai bántalmazásra is, a lelki sérülések is nehezen, ha nem nehezebben gyógyulnak...”

Alex: „Ugye pici pajkosság még elmegy, mint pici tasli, ha olyan a hangulat, de az ember a párját nem üti. Vagy hát nálam ez így megy. Ugye, ha az ember párja nagyon-nagyon-nagyot hibázik, akkor ugye kirakod a szűrét. Egyébként meg sok keserves beszélgetés, szex, meg az, hogy nyílt lapokkal játsszunk. Úgy hamar rendeződik/nincs is feszkó.”

Zsófi: „Nem is tudnám elverni, hogy ne tudjon leülni. De a viccet félretéve, a mai eszemmel úgy gondolom, hogy a bizalmam nagyon nagy kijátszásáért, vagy az emberi méltóságom nagyon erőteljes megalázásáért fel tudnám pofozni azt is, akivel együtt járok, akit szeretek. Nem a fizikai károkozás céljával, nem fájdalomokozással állnék bosszút. Ha előfordulna, az maximum csak nagyon dühből történne, és maximum alátámasztaná, a verbalitást. De egy ilyen eset igen nagy valószínűséggel nem merülne ki ennyiben, kenyértörésre is sor kerülne, otthagynám az illetőt.”

Yvaine úrnő: „Dehogyis. Nem fizikai erőszak kell, hanem lelki. Bár nem tudom, azt is max. akkor, ha a büszkeségem sértik meg. Ha féltékenységet akarnak belőlem kihozni, akkor otthagyom az illetőt.”

Petcat: „Nincs olyan hiba, és a fenekelés nem az én hatásköröm.”

A probléma ezzel nem az, hogy ez megtörténik, hanem az, hogy Ana nem sikítva menekül az ablakon keresztül (sőt, fel sem tűnik neki, hogy megfenyegették) és az egészet úgy próbálja beadni a könyv, mintha Grey aggódna érte! Lófaszt. Így a saját gyerekedet sem neveled, ha normális vagy, nem a párod! Értem, hogy Ana nem túl érett, de huszonegy éves, hogy könyörülne rajta mindenki, nyilván egy kis csitri. (Húszéves vagyok, jelezném.) De akkor se próbálja meg senki nekem bemagyarázni, hogy ez bármilyen egészséges kapcsolatban normális. Akár az említése is.

Tudja, hogy milyen hatással van Anára. Ami nem gáz. Az vonzó, ha valakinek van annyi önbizalma, hogy tudja, milyen hatással van az emberekre. De ezt arra használja, hogy összezavarja. „Szinte el is felejtem, miről beszél.” Pont ez a lényeg. Arra használja a fizikai megjelenését, és azt, amit ez Anából kivált, hogy összezavarja. Innentől kezdve nem fogadok el olyan magyarázatot, hogy Ana önszántából ment bele bármibe. Persze, Ana egy érett (höhh?), felnőtt nő, de ne feledjük el, hogy ez az az ember, aki huszonegy évig nem gondolt arra, hogy csókolózzon. Honnan tud ő bármit is a párkapcsolatokról? Ó, persze, a brit romantikus regényeiből. Most szeretnék rátok olyan arckifejezéssel nézni, mint édesapám szokott rám, amikor valami tudományosat próbálok valami sorozattal megmagyarázni. Szóval nem sokat tud róla. Nem mintha lenne egy „Hogyan legyünk párkapcsolatban?”, vagy „Hogyan szúrjuk ki a para partnereket?” óra gimiben. Nyilván tapasztalni kell. Valószínűleg Christian Grey a legrosszabb első tapasztalat. „Közben bosszantó is, nehéz, bonyolult, összezavar.” Pont ez a célja, kincsem és ez nem hangzik jól.

Most megyek és megsértődöm, hogy Sir Gawainhez volt képes hasonlítani ezt a pasit.

Grey „csillog”, ahogy kilép a zuhanyból. Helló Edward, öreg barátom.

„Tényleg, miért kell mindig zavarba hoznia.” Egyrészt mert túl érzékeny vagy. Másrészt meg nem kéne neki. És persze, hogy nem próbálkozott nálad, mert azt szeretné, hogy a lábai előtt könyörögj neki. Hogy aztán feltehesse mindkét kezét, hogy: „hiszen nem is én akartam.”

Oh, most meg az a baj, hogy nem erőszakolta meg, amíg nem volt magánál. Mert nyilván, ha valaki nem mászik rád, amíg ki vagy ütve, akkor már nem is tetszel neki… Világos az üzenet uraim: ha tudatni akarjátok egy hölggyel, hogy vonzódtok hozzá, fektessétek meg, amíg nincs magánál. Hiszen te csak a vonzalmadat fejezed ki ezzel…

Ki a pék az a Carmen Miranda?

Tanács későbbiekre: ha azt akarod, hogy a másik távol maradjon tőled, elsősorban maradj távol tőle te. Másodsorban ne küldözgess drága könyveket neki.

„Mégis van benned valami, amitől nem vagyok képes távol tartani magam tőled.” Gyönyörű szóhasználat: nem, vagyok, képes. Művészi. Azt tanácsolom, azért csak szedd össze magad ember. Biztos vagyok benne, ha sokat próbálkozol, végül sikerülni fog. Bízom benned haver. Erős vagy.

Wow, a csajszi tegnap fejezte be a vizsgáit, még diplomát sem kapott, de a héten költözik Seattle-be, ahol már háza van, hogy munkát keressen, sőt már az életrajzát is elküldte helyekre? Anélkül, hogy tudná az egyetemi eredményeit? Hát jó.

Ezzel nem tudok vitatkozni. Én is szeretnék valakinek a szájába harapni.

Wow, írásos engedély kell ahhoz, hogy megcsókolja? Ezt meg kell kérdeznem. De előtte is. A faszi tudja, hogy Ana azt akarja, hogy ő megcsókolja. Tehát arra játszik, hogy aláírja a szerződést, csak azért mert ennyire akarja, hogy hozzáérjen? Vagy ennek tényleg meg kell történnie? Mindegy… Nem értem, hogy ez hogy működik egészen őszintén.

Nagyjából mit takar a szerződés? Ez írásban történik? Tényleg van egy papír, amit aláírtok? Mikor írjátok alá? Első csók/bármi előtt? Vagy ez csak egy szóbeli megegyezés? Vagy csak szimplán megbeszélitek, mi a jó a másiknak?

Yvaine úrnő: „Jaj, nem konkrét papír. Nekem legalábbis nem ez van, hanem leülünk, elmondjuk mit szoktunk, mit próbálnánk ki a BDSM-en belül. Példa: van, aki szereti a kikötözést, ezt akarjuk mindketten, de lehet, ő már a kampóra akasztást lánccal nem akarja (mármint kötél helyett lánc), és akkor megegyezünk, hogy oké a kötözés, nem oké a lánc, és ezt tiszteletben tartjuk. Nyilván közben is lehetnek ötletek, de vannak olyanok, amit előre megbeszélünk, hogy figyu, ezt találtam ki, megcsináljuk? Nyilván az furább, ha valamit még nem csináltunk megvan a rossz élmény esélye. De a lényeg, hogy muszáj tudni az elején mire számíthatunk, hogy a biztonság meglegyen. Akkor is, ha váratlan dolgok vannak, meg izgalom. Mondjuk én nem smároltam, csak egy szubommal. Vagyis egy potenciális jelölttel, akivel már nem találkozom. Alapvetően tudni kell, hogy szét lehet nagyon szépen választani a szexet és a BDSM-et. A mostani szubom rákérdezett, hogy figyu, barátnőm van, meg lehet oldani szex nélkül? Mondom wtf, van, aki csak szex révén oldja meg?”

Mylord: „Nyilván, mielőtt az embere belevág egy BDSM-kalandba valakivel, előbb alaposan átbeszéli, hogy ki mit szeret, ki mit akar, kinek hol vannak a határai. Aztán később, menet közben is átbeszéljük a dolgokat. És mindig tartjuk magunkat a másik elvárásához-korlátaihoz. Ez ugyanolyan, mint megbeszélni, BDSM-től függetlenül, hogy hol van a megcsalás határa.
Grey szerződéssel akarja legalizálni a bántalmazást. Ennyi. Ami egyébként zseniális. Bebiztosítja magát a törvény előtt a rohadék, hogy ne legyen szexuális zaklatás.”

Petcat: „Ezt elég abszurdnak találom, szerződés? Na, ne. Az elején sokat beszélgettünk, hogy kinek mi fér bele, hol vannak a határok. De ahogy múlt az idő egyre jobban megismertük a másikat testileg, lelkileg így már szinte teljesen magától jönnek a dolgok. Tudjuk, hogy a másik mit és hogy élvez a legjobban.”

Oké, most már biztos vagyok benne, hogy az egész: „addig nem csókolózhatunk, amíg nem írtad alá a szerződést” egy baromság. Egyszóval az egész manipuláció. Nyilván mondhatjátok azt, hogy persze, de Ana felelőssége, miért írja alá, s a többi. És igazatok van. Egy józanul gondolkodó, erős és intelligens főhősnő a sarkán pördülve sasszézna az ellenkező irányba. Majd meglátjuk, hogy oly sokak követendő példája mit lép.

Azta. A kisasszonynak problémái vannak a „szex” szó kimondásával. Én ezt már nem is kommentálom. Itt ülök szűzként a könyvem felett és azon gondolkodom, mikor volt utoljára kínos kimondanom „azt a szót”. Nem emlékszem.

Elismerem, a liftes jelenet kurva szexi. Lehet, örülnék inkább egy nyugis első csóknak, de nem panaszkodnék.

Viszont ne feledjük, hogy Grey itt a saját szabályát szegi meg. Fő a következetesség.

„Soha még nem csókoltak így.” Várjunk. Egész eddig azon pörögtél, hogy még senkit sem akartál megcsókolni. Akkor miért tetted? Ha egyáltalán tetted. De ha nem, akkor nem értem a mondatot. 

Nyilván le kellett játszaniuk azt a jelenetet, ami már megtörtént, csak fordítva. Jó, tudom, ez már csak szőrszálhasogatás.