Tizedik

Amiben a tizennegyedik és tizenötödik fejezetről lesz szó, és arról, hogy Grey igazából miért egy szent, és, hogy hogy legyünk rossz dominánsak...

Tizennegyedik fejezet:

Oh, na, végre! Valami izga… Oh, hogy csak álmodott…

Még sosem álmodott szexről? Wow. De nem baj, mert rögtön az első szado-mazo… Egész eddig undorította a dolog, most meg hirtelen izgatja álmában? Persze.

„Christian elképzelése egy kapcsolatról inkább emlékeztet állásajánlatra.” Mert az is. Ami nem baj, sokan élnek ebből, csak nem értem, miért próbálja ez a könyv kapcsolatnak eladni.

Behazudta a mellette ülő évfolyamtársainak a diplomaosztón, hogy Grey meleg! Hát ez zseniális! Szeretnék kiakadni azon, hogy ez egy geci húzás volt, mert ezzel valószínűleg vérig sértené Christiant, tekintve, hogy eddig a kérdéstől is megsértődött, de épp nem érek rá a nevetéstől.

Christian az összes létező női praktikát beveti Anán a diplomaosztón, ahogy sokáig szemeznek, majd módszeresen nem néz rá. Mintha valami puccos női magazin pasizási tippjeit olvasnám.

Kikérem magamnak. Odáig eljutottunk, hogy vannak azért a közönségben olyan férfiak, akik „érdeklődve” figyelik Greyt, de, mivel az „összes nő” rá van fixálva, gondolom, azt kihagyta az írónő a számításból, hogy nem minden nőt lehet elvarázsolni egy pénisszel. Igen, persze, szőrszálhasogatás.

Grey maga a földre szállt Ghandi… Vagy várjunk…

Eltörli az éhezést mindenhol. Gazdaságilag és ökológiailag megoldható zöld energiát vezet be a fejlődő országokban (úgy, hogy az USA-ban él, ami élen jár a környezetszennyezésben, de még véletlenül sem a saját portáját sepregetné…). A következő az lesz, hogy kivéreznek a kezein a krisztusi sebek.

Ha a barátnőd nem akar bemutatni az apjának, nem fog. Akár gyorsabban futsz, mint ő, akár nem…

Én már csak azt nem értem, Ana tudatalattija miért nem marad kómában, ha már annyiszor cserbenhagyja.

Oh, a jól bevált édenkerti Éva és a kígyó hasonlat, mert mindnyájunknak megtanították gimnáziumban, hogy a kígyó fallikus szimbólum. (Eközben, valahol Londonban Anthony J. Crowley részegen zokog egy angyal vállába, mert képesek voltak Christian Greyhez hasonlítani őt. Ezt még egy démon se bírhatja idegekkel…)

Christiannek „váratlan” volt, hogy Ana igent mond neki… Ennek ellenére állandóan győzködte, szexuális töltetű megjegyzéseket tett és többször is rámászott…

 Ja, igen Ana igent mondott neki… végre...

Mondjuk, gyakorlatilag azonnal megbánja, de ez van.

Tizenötödik fejezet:

"Amikor aláveted magad egy dominánsnak, olyannal tedd, aki a legjobbat akarja neked a szívében és az elméjében.
Olyannal tedd, aki hajlandó megismerni téged, az érdeklődéseid, és, hogy hogyan akarod, hogy domináljanak.
Ne érd be valakivel, aki csak a saját önkényes indítékaiért akarja, vagy követeli a domináns címet."

Oh, szóval Grey csak akkor fogja tiszteletben tartani Ana kéréseit, ha ő elfogadja a drága ajándékait. Az igaz szerelem.

„Ne gondolkodj Anastasia!” Neked úgyse kell… Te csak egy nő vagy. Vesd alá magad az akaratomnak. És most mondd szépen utánam: ”Különleges vagyok.” Máris jobban érzed magad, igaz?

Nem csak azért vannak Anának fenntartásai a kapcsolattal, mert nem akarja, hogy puccos ajándékokat vegyél neki Christian, de ezt neked hiába magyarázom, a „tulajdonodnál” tovább amúgy se látsz.

Le akarja itatni Anát?

Le akarja itatni…

Mert akkor „bátrabb lesz”. Ez is egy definíció rá. Én a meggondolatlant használnám. Miért is kéne neki észnél lennie, amikor épp a szerződés részleteit beszélik meg? Na, vajon?

Ana most mondta, hogy nem akar anális közösülést. Lényegtelen, Grey akarja a „seggét”, úgyhogy Ana majd „hozzászokik”. De legalább volt oly előzékeny, hogy elengedte az öklözést… Amit ő sem akart igazából. Micsoda kompromisszumkészség.

Nem. Nem kell betanítani a „seggét” az anális közösülésre. Vannak emberek, akik élvezik, és vannak, akik nem. Könyörgöm, még a homoszexuális férfiak között is vannak, akik nem élvezik! Ez olyan egyéni sajátosság, minthogy vannak olyan nők, akik nem képesek vaginális orgazmusra (úgy 80% kb.). Nyilván, aki élvezi, megtanulhatja, hogy hogy a legjobb neki, de, aki nem élvezi, az nem is fogja.

Ana szexuális kreativitása az átlag heteroszexuális, nem kísérletező típusú, sztereotíp emberekénél alacsonyabb. Hadd ne kelljen elmondani, hogy hogy lehetséges, hogy egy nő análisan behatoljon egy férfiba.

Ide idézném Mylord előző bejegyzésbeli válaszát. A fájdalom nem tartozik egy alárendelt „kötelességeibe”. És azt ő dönti el, akarja-e egyáltalán. Nyilván szadista hajlamú dom mazochista hajlamú szubot keres. Grey meg… Már nem tudom, Grey mit csinál. Egyszóval a fájdalom nem „jár vele” a dologgal.

Ha a saját tudatalattidat hárpiának látod, az vajon mit mond el rólad?

Úgy tudtam, hogy venni fog neki egy kicseszett kocsit. Bár a Lottószámokat is így tudnám!

Grey dühös lett, mert Anának nem kellenek az ő drága ajándékai… És Ana „fél” tőle, amikor dühös…

Újabb érdekesen fogalmazott szex jelenetek, igen…

Milyennek kéne lennie a kezének, ha nem sósnak, amikor a nemi szervedhez ér? Csípősnek? Értem én, hogy lehet édesebb, sósabb, savanyúbb, keserűbb, attól függően, hogy mit eszel, de mindig sós lesz.

Anának nem tűnik fel, hogy azért nem tudja levenni Greyről a nadrágot, mert az a csípője és az ágy közé szorult. Tudjátok, lehet értelmes, legalább józan paraszti ésszel rendelkező női karaktereket is alkotni. Volt már rá példa a történelemben. Nem sok, de előfordult.

„Szent Mózes, ez mind az enyém, játszhatok vele. Karácsony van.” És elvárják, hogy ne nevessek. Úgy érzem, túl sokat várnak el tőlem. Sajnálom, de nem érhetek fel ilyen magas elvárásokhoz.

Christian megállítja Anát orális szex közben. „Belső istennőm olyan arcot vág, mint akitől elvették a fagylaltját.” Szimbolikus értelemben…

Nem mindegy, hogy melyik irányba görgeted le az óvszert, de mindegy, azt majd úgyis megtanítják az iskolában a gyerekeknek… Jah, nem.

Grey egy „igazán szép példány” Ana szavaival. És még nem tárgyiasítjuk a férfiakat…

Oké, szóval, most döntötték el, hogy Ana az alárendelt, erre a következő szexnél ő irányít? Mi?

Nyilván megvan a kapcsolatban, hogy ki a domináns és ki az alárendelt. Van-e olyan, hogy, akár egy alkalomra is, szerepet cseréltek?

Mylord: „No way. Ha ez lehetséges lenne, mindkettőnket úgy hívnák "switch", nem pedig domináns és szubmisszív.”

Yvaine úrnő: „Akkor van szerepcsere, ha switch-ek vagyunk. Ha domináns a személyiségem, nem fogom alárendelni magam. Senkinek. És ez fordítva is így van. Viszont switchként ez egy alternatíva, hogy nem muszáj egy oldalnál leragadni, hanem megegyezés szerint, vagy spontaneitás hatására a szerepek felcserélődnek.”

Petcat: „Poénkodás szintjén igen, de komolyan nem, teljesen megfelel nekünk a  " szerepünk", mind a ketten azt kapjuk, amire vágyunk és azt adjuk, amire a másiknak szűksége van, továbbá teljesen alkalmatlanok lennénk a másik szerepére.”

Oké, akkor switchek. Uhum. Nem.