Legeslegelső

Legeslegelső

Amiben elmondom, mit, hogyan és miért. Valamint belekezdünk a könyv első fejezetébe. Remélem tetszeni fog!

Üdvözletem mindenkinek!

Ezt a blogot egy olvasónaplónak E L James: Fifty Shades of Grey (A szürke ötven árnyalata) című könyvéből szentelem.

A designért Raistlin felelős (tessék lecsekkolni az összes létező blogját, nem fogjátok megbánni), a képeket Mylord gyűjtötte össze nekem. A helyesírási hibákra Mylord és Zsófi figyelmeztetett (előfordulhat még így is, hogy lesznek benne... Bocsánat előre is.) Mindnyájuknak nagyon köszönöm a segítséget! (Valamint az interjú alanyaimnak is, de azt majd lejjebb).

Akkor most mi, meg hogy?

Nagyjából annyit takar a dolog, hogy olvasni fogom a könyvet (nem, amíg ezt írom még nem kezdtem el) és igyekszem minél jobban elszakadva az eddigi kritikáktól, amit hallottam róla és a saját szubjektív nézeteim szerint megítélni. Ahogy olvassátok a naplót, én is úgy haladok előre a történettel. (Valamint igyekszem figyelmen kívül hagyni a mára már hírhedté vált fordítási hibákat, nyilván valóan az nem a könyv eredeti hibája.)

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az egész szubjektív. Persze kíváncsi vagyok az észrevételekre, építő jellegű kritikára és a ti gondolataitokra, tehát ha van ilyen, akkor bármelyik bejegyzés kommentjei között szívesen látom őket.

Hossztól függően egy, vagy két fejezetet tárgyalok bejegyzésenként.

Azt azért le akarom szögezni, hogy én beszélek a könyveimhez. Tehát ha E/2-ben beszélek egy karakterhez, az tudom, hogy kicsit zavaró is lehet, de igyekszem egyértelművé tenni, hogy mikor kihez beszélek.

Masszív spoilerek következnek! Ha még nem olvastad, de tervezed, el fogom rontani neked!

Amiről most olvasónaplót írok, az egy (írónő által bevallottan) fanfiction (fanfiction magyar definíciója). Méghozzá egy Twilight (Alkonyat) fanfiction, amelyben megváltoztatták a szereplők nevét. Egy alternatív univerzumban játszódik, aminek „hivatalosan” annyi a lényege, hogy nem az eredeti helyszínen játszódik (bár ez, ha jól tudom pont Portland és Seattle környékén, úgy, mint az eredeti) és nem az eredeti történéseket manipulálja, hanem egy külön, saját világot teremt neki, amibe belehelyezi az eredeti karaktereket és elképzeli, hogy ilyen szituációkban mit tettek volna. Továbbá a pornográf és azon belül is a BDSM (bondage-discipline, domination-submission, sadism-masochism = kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus) kategóriába sorolnám a hallottak alapján.

Mivel hallottam róla hideget is, meleget is, kíváncsi lettem milyen is igazából ez a híres/hírhedt könyv. Én magam nem tudok valami sokat a párkapcsolatokról, így még ha most, innen messziről meg is tudnám mondani, hogy szerintem hogy viselkednék egy ilyen szituációban, nem lenne teljesen hiteles. Így megkértem néhány ismerősöm, akik, vagy maguk is BDSM kapcsolatban élnek (Mylord és Petcat), vagy épp domina tanonc (Yvaine úrnő), valamint első komoly kapcsolatosok (Alex és Zsófi), illetve sokadik, de megállapodó kapcsolatban lévők (Tim és Melantha). Természetesen a válaszok teljesen anonimak (nem, az nem az igazi nevük…) és esetlegesek. Nyilván nem mindegyikükhöz ugyanazt a kérdést teszem fel (a lényeg ugyanaz lesz, a megfogalmazás más) de látni fogjátok a válaszokat személyre bontva. Valamint nem várom el tőlük, hogy minden kérdésemre válaszoljanak, én ismerem őket, nekik is lehetnek titkaik előttem.

Viszont, mivel többször nehezményezték, hogy a saját nézeteimet mások véleménye alapján határozom meg (nem feltétlenül értem, hogy mi a probléma azzal, ha finomítom a gondolataimat, de nem ez most a vita tárgya), ezért először le fogom írni, hogy én mit gondolok a dologról, majd felteszem a kérdéseket és, amennyiben, azok alapján finomodott a véleményem leírom azt is. Nyilván ezt nem tudjátok ellenőrizni, úgyhogy kénytelenek lesztek ezt elhinni nekem.

Elkezdhetjük?

Jelenleg így állok hozzá a könyvhöz.

Külcsín:

Na, essünk neki.  Az egész könyv fekete és szürke, csak néhány szöveg kék, van az elején egy csinos kis nyakkendő. A hátulja „erotikus, mulattató és mélyen megindító” történetet ígér, amely soha nem enged el. Az király, kell nekem még egy könyv, aminek eladom a lelkem? Nem kéne, ez van. Vannak itt információk a főbb karakterekről. A szélsőségesen „passzív”-agresszív feminista énem most kifakadna, hogy bezzeg mennyire kevés információ van a női karakterről leírva, ellentétben mennyit fényezik a férfit, de szociálisan megrontott énem közli, hogy ez szimplán műfaji jellemző, hogy a nők bele tudják élni magukat a főhősnő problémáiba és szexuális élvezeteibe (főleg szexuális élvezeteibe). Vannak azért benne szavak/mondatrészek, amik megcsengetnek egy nem túl kellemes csengőt, de ez csak egy ajánló, ha visszarettentem volna minden könyvtől, aminek voltak fura dolgok a hátulján, sose olvastam volna el egyet sem.

Akkor.

Nyissuk ki.

Azt mondja Tótisz András fordította. Nem tudom, ő-e a rettegett fordító, de igazából lényegtelen szerintem a továbbiakban. Kiderül, hogy trilógia, hurrá, sokat lehet olvasni.

„Magánuniverzumom urának, Niallnek.” Ettől egyszerre nyugszom meg és vonom fel a szemöldököm. Ezek szerint nem csak nekem van magánuniverzumom, jéj! Másrészt a „magán” nem azt jelenti, hogy az a tied? Áh, mindegy. Mindenki máshogy viszonyul a belső világokhoz gondolom. Ez egy érdekes beszélgetés lenne. Már ha az emberek elismernék, hogy van belső világuk. Vagy csak én ismerem a rossz embereket.

Első fejezet:

Megismerkedünk főhősünkkel. Ő is bosszúsan szemléli a tükörképét. És elégedetlen a hajával. Ezzel mindenki így van csajszi, majd elmúlik (vagy nem). Én is csak így nyerni szoktam interjúkat mindenféle gazdag faszikkal, mert a lakótársam lebetegszik. Oké, oké, a történet univerzumában ez egy megengedhető logikai bukás, bele tartozik a stílusba, elfogadom. A legjobb barátnő bezzeg 

dögös, megnyerő és mindenkit lehengerel, mi? Ezzel is mind így vagyunk, nyugi.

Oké. Maradjunk annyiban, hogy a főhős minden olyan mondata felett, ami csak szimplán irritál, át fogok siklani, mert a második oldalon tartok és már könyveket tudnék teleírni vele. Úgyhogy hagyom, hogy falja a mérföldeket a kölcsön Mercijével, nyugalomban.

Főhősünk ugyanazzal a szociális problémával küzdhet, mint én, ha stresszhelyzetben egy kedves mosoly mögött is azt látja, hogy kiröhögik. Nem egészséges, de ez van. Várjunk. Elvesztettem a fonalat. Hova nem tartozik? Mi nem változott? Nyilván kiderül a későbbiekben, de azért kíváncsivá tett, hogy honnan jött ez az életundor. Ide hallom Bella Swan bármelyik monológját. Ami nem gond, sőt, egy fanfiction esetében az kifejezetten dicséretes, ha kihallom belőle az eredeti karaktert. A gondom az, hogy nem értem, hogy azok, akik nagy hanggal szidják az Alkonyat könyveket és még nagyobb hanggal védik ezt a trilógiát, hol hagyták a kritikájukat? Sosem zavart, ha valaki szeret, vagy utál valamit, de ez egy és ugyanaz a stílus!

ÉN IS EGY HASASSAL AKAROK BEMENNI EGY SIKERES EMBER IRODÁJÁBA! Ez zseniális volt, köszönöm. Az összes eddigi pofára esésem semmissé vált. Nyugodtan fogok aludni mostantól. Tartozom eggyel. Oh, helló Edwar… izé, Christian. Bocs. Emlékeztetsz valakire ifjú tinédzser koromból.

Rühellem a túlrendezett, steril szobákat. Mindig az az érzésem van tőlük, hogy valaki el akart rejteni legalább egy hullát ott. De nyilván csak én vagyok paranoid. Grey egyelőre zseniális. Egyelőre egy szarkasztikus seggfejnek tűnik. Oh, és szerénynek is…  Ana pedig azt válaszolta neki, amit én is válaszoltam volna.

„A nagy erő nagy felelősséggel jár.”Jah, nem. Az Pókember, bocsi. De Christianből tök jó Ben bácsi lehetne.

„Be kéne tiltani, hogy bárki is ilyen jóképű legyen.” Ó, Ana, ha egy ezrest kaptam volna minden egyes alkalommal, amikor én ezt mondtam, most a Bahamákon nyaralnék.

El kell gondolkodnom egy pillanatra azon, vajon hány riporter engedi meg az interjú alanyának azt, hogy visszakérdezzen az ő személyes életéről, de mivel Ana nem hivatalos újságíró (még csak tanonc sem), Grey meg egy Edward Cullenbe öntött Ben bácsi, elnézem nekik.

Én is olyan faszit akarok, akinek az első érintésétől (ami egy tökéletesen semleges helyen történik, semleges szituációban) felnyögök. Tényleg. Mármint csak kicsit nagyon tűnik szexuálisan frusztráltnak a dolog, de ez a lényege a könyvnek, nem?

Akkor had legyen.