Második

Második

Ami magába foglalja a második fejezetet, valamint némi elmélkedést a félelem és a vonzalom kapcsolatáról, egy kevés Scooby Doot, és újbóli kívánságomat az iránt, hogy valaki elérje, hogy nyögjek...

Második fejezet:

Nekem is ez a véleményem a makulátlan kinézetű és modorú emberekről: ijesztőek. A hideg futkos a hátamon tőlük.

Éjfélkor végez az esszéjével. Há-há-há. Kedves. Még egy kis Bella Swankodás. Még jó, hogy négy könyv alatt hozzászoktam. Ana ostobábbnak tartja a szüleit (egész pontosan életképtelennek), mint én bármely életszakaszomban az enyémeket, ami szerintem kínos. Nem azért, mert alapvetően ostobának tartanám a szüleimet, hanem mert ő hivatalosan jóval idősebb, mint én, és nekem azt mondták, ez korral elmúlik. Én jelenleg húsz vagyok. Már most jobb a helyzet, mint nála. (Őszintén, sose volt annyira rossz.) Ő… Mennyi is? Tényleg, mennyi idős a főhősnőnk, azon kívül, hogy fiatalabb, mint Grey (aki, ugye 27)? Tegyük fel, hogy 18 évesen hagyta abba a gimnáziumot, négy évet járt egyetemre, akkor most 22, igaz? Meh. Még adok neki néhány évet.

"A sötétség ötven árnyalata a szemeim alatt."
Én akkor is így nézek ki, ha nincs vizsgaidőszakom és nem álmodom fura csávókról. Éjfélkor befejezni egy esszét! Ne nevettess!

Azért álmodik Greyjel, hogy túl legyen rajta? Én is azért álmodtam annyiszor Scooby Doo-sat, hogy megtisztuljak az élménytől. Tökre. Erre még Freud is forog a sírjában, pedig ő mondott néhány dolgot azért, amire rácáfoltak a későbbi generációk. Jó tanács: ha sokszor álmodsz hasonlót, akkor az azért van, mert foglalkoztat a téma. Nagyon. (Ne nézzetek így rám, voltam vagy 12. Persze, hogy foglalkoztatott a kedvenc mesém!)

Várjunk! Kérdés: egy multi milliárdos cég egyedüli tulajdonosa miért utazik el személyesen Seattle-ből Portlandbe, hogy egy nem túl nagy barkácsüzletben vásárolgasson. Ahol nem mellesleg az a csaj dolgozik, aki alig egy hete meginterjúvolta. Kalapácsért. Gondolom. Én valószínűleg sikítva ugranék ki az ablakon. Nem azért, mert olyan helyes a kis pofija, hanem mert az egész eddig ijesztőnek és manipulatívnak tartott pasas megjelent azon a helyen, ahol dolgozom. Minden látható logikus ok nélkül. Azon kívül, hogy meg akar fektetni. De tekintve, hogy parázom a faszitól (nem én, Ana), ennek közel sem örülnék. Azt meg, hogy nem tudja megkölünböztetni a félelmet a vágytól, nem hiszem el. Az éhséget, na azt még össze lehet keverni a szexuális frusztrációval. A félelmet nekem még nem sikerült. Persze, lehetséges az, hogy nem meri saját magának se bevallani, hogy tetszik neki Christian. Nekem erről egy tapasztalatom van. De, azon kívül, hogy, igen, meg voltam ijedve a ténytől, hogy nőnemű az illető, magától a személytől közel sem féltem. Még csak nem is próbáltam bemesélni magamnak, hogy félek tőle.

Keverted-e már össze valaha a szexuális frusztrációt/vonzódást a félelemmel?

Alex: „Részemről nem.”

Zsófi: „Absolutely fuckin never.” (= Abszolút kibaszottul soha.)

Mylord: „Soha.  A félelmek ilyen típusú erotizálása (nagy általánosítással) védekező mechanizmus, én viszont jóval stabilabb vagyok annál, hogy hasonló elkerülő manőverekkel akár be akarjam, akár be tudjam csapni az elmém. Számomra semmi vonzó nincs a kiszolgáltatottságban, sem szexuális, sem egyéb téren.”

Petcat: „Igen, kevertem már össze sajnos. Jelenlegi Gazdimnál volt elsőnek ilyen. Szerettem volna tökéletesen megfelelni neki, ami az első pár együttlét során igazán feszélyezett, hogy vajon tényleg úgy teljesítek-e, ahogy Ő azt elvárja tőlem. Ez az állapot néha már a tényleges félelemmé és kétségbeeséssé csapott át. De utána jobban átgondoltam magamban a dolgokat és rájöttem, hogyha valamit nem csinálnék ideálisan, akkor úgyis megmondaná és a helyes útra terelne. Legalábbis ahogy ismerem Őt, mindig kimondja, amit akar ezzel a kis eszmefuttatással sikerült végül is megnyugtatnom magam, azóta szerencsére nem volt hasonló szituáció.

Yvaine úrnő: „Félelmet értelemszerűen nem keverünk vonzódással. Vagy félelmet látok a partnerben, vagy vonzódást.”

Melantha: „Lehet olyan, hogy valaki a félelemből fakadó tartózkodást mondjuk csak evődésnek veszi. De az már gáz.”

Tim: „Nem, még sosem tévesztettem össze vonzalmat / szexuális frusztrációt félelemmel. A kettő között legfeljebb annyi összefüggést látok, hogy a vonzalom viszonzatlanságától való félelem valóban előkerülhet, de nem szabad összekeverni a kettőt.”

Volt már olyan, hogy tetszett valaki, akiről nem merted bevallani magadnak sem, hogy vonzódsz hozzá? Ha igen, milyen érzéssel próbáltad leplezni? Mit mondtál, mit érzel iránta?

Alex: „Na, ez már érdekesebb kérdés. Tetszés alatt most vegyük csak a testiséget. Igen, volt, és mivel nagyon kaotikus szakasza volt az emberré válásomnak, 15-17 évesen, nem igazán tudtam hova rakni a dolgot. Voltak vegyes érzelmek, úgy hogy még nekem is újak voltak ezek. Szinte meglepett, hogy ilyen érzés testi/lelki van. A lányok kegyetlenek, összezavarják a vérkeringésed, de közben meg gondolkodásra kényszerítenek. Ha a lelki része érdekel, nekem igazából Zsófi az első olyan ember, akivel ennyire összefonódtam.”

Zsófi: „Őszintén? Nem tudom. Voltak olyan fiú ismerősök, akiket agyilag normálisnak és jól kinézőnek is találtam. De hogy valakihez így kimondottam vonzódtam-e, arra biztosan nem tudok válaszolni, de lehet.”

Mylord: „Ez egy dominanciáról (is) szóló interjú, ugye? Akkor most muszáj leszek visszanyúlni az alapokhoz. A domináns személyiség nem egyenlő a legerőszakosabbal, a legagresszívabbal, vagy a legszadistábbal, stb. Ezek tévhitek. A dominancia fő alkotói az önbizalom és öntudatosság, amik stabilitást teremtenek. Kanyarodjunk vissza kicsit az etológiához! A domináns a követő ellentéte. A domináns egyed stabilabb a többieknél, ezáltal képes tekintélyt kivívni. Független a nyájösztöntől, sőt, nyugodt kisugárzásával (ha akarja) eléri, hogy a többiek kövessék őt. A domináns nem nyom el senkit. A dominancia nem egyenlő a visszaéléssel, vagy az erőszakos hajlamokkal. A domináns egyed a saját stabilitását "osztja meg" a csoportjával. Az erélye arra szolgál, hogy fenntartsa vele a békét és a harmóniát a csoporton belül. A követők követnek, ezért minél stabilabb a vezéregyéniség, annál stabilabbak ők is. Frusztrált "vezér" mellett kivirágzik a csoportban is a frusztráció. Ha a frusztrált vezér félti a pozícióját, akkor kezdődik a terror. A pozíció féltése instabilitás. Aki instabil nem domináns, hiába van hatalmi pozícióban. A hatalom erőszakos megtartása nem dominancia. A dominancia építő. A frusztráció és a hatalom együttese kifejezetten kártékony. Míg a stabil vezér stabilitást terjeszt, az instabil vezér instabilitást. A harmónia helyét átveszik a sérülések és traumák.
Ez a bevezető kellett ahhoz, hogy érdemében válaszolhassak. A stabilitás sarokköve az alapos önismeret. Nem tarthatnám meg ezt az állapotot, ha titkolóznék magam előtt, és szexuális frusztrációkat halmoznék fel, aztán még le is nyomnám őket a tudatalattimba, hogy véletlenül se tudjam kezelni. Az ilyesminek mindig rossz vége van. Tehát volt már, hogy a vonzalmam tárgya tilos volt, vagy éppen ciki. De magamban mindig tisztába raktam a dolgot, ha másnak nem is beszéltem róla.”

Petcat: „Olyan még nem volt, hogy nem mertem bevallani magamnak. Csak a tipikus szakítás utáni negatív állapot, amikor szeretem még, de tudom, hogy semmi értelme nem lenne újra vele azok után, ami történt. Ilyenkor érvelek önmagamnak, hogy miért ne sóvárogjak utána és  igen rossz egy ideig, de végül az ember képes teljesen elfogadni a helyzetét és megbékélni vele.”

Yvaine úrnő: „Volt már olyan, hogy tetszett, de neki nem vallottam be. Ha vonzódok valakihez, azonnal érzem. Az a fajta vagyok, aki vagy az első találkozásnál érez valamit, vagy sosem. Nem tudom a "személyisége alapján" megszeretni, vagy megismerni és akkor majd jobban tetszik, nem.”

Melantha: „Volt olyan, persze. De nem félelemmel leplezed. Inkább elfojtod”

Tim: „Ilyen szerintem szinte mindenkinél előfordul. Nekem is volt, de nem próbáltam más érzelmet hazudni magamnak, mert felesleges. Tudni kell kezelni ezt is. Nyilván nem egyszerű, és a legjobb megoldás erre az, ha találsz valakit, akihez már mersz közeledni is, és esetleg ő is hozzád, az még jobb.”

Mindenki levonja a maga kis következtetéseit, folytassuk.

Na, Anának is feltűnt, hogy miatta van itt a pasas, remek, azonnal nem hiszi el, még remekebb. Ezek ketten szerintem Thor elveszett gyermekei, hogy állandóan rohangásznak közöttük a szikrák, meg az elektromos érintések. ÉN IS AKAROK MÁR NYÖGNI. Jó, ez kínos volt. De most tényleg. Van valaki, akit összesen fél órát láttál életedben és képes arra, hogy elérje, hogy felnyögj egy barkácsüzletben, attól, hogy az újbegyeitek összeérnek. Mennyire király lehet az már. Én is rendszeresen használom a „Szent tehén” káromkodást. Főleg ha viccelek.

Wow,wow, wow! Még mindig max. háromnegyed órája ismeri ezt a faszit és arra a kérdésére,hogy „Mi az ön világ, Anastasia?”az a válasza, hogy „Te vagy.”?!Én ilyen szinten színészekbe se zúgok bele. Pedig baromi gyorsan beléjük tudok zúgni. De nyilván ez kettejük kémiája, ez van, nem tudhatom. Azt viszont tudom, hogyha bárki, ismétlem, bárki, a munkahelyen, az utcán, az iskolában, otthon, diszkóban, kocsmában, akárhol a ruháira vonatkoztatva azt mondja nekem, hogy: „Le is vehetem.”, én felvonom a szemöldököm, rávillantok egy kínos vicsort és egy szó nélkül sarkon fordulok, és ott hagyom a ’csába.

„Ennek meg mi baja?” Nem tudom Ana, de a tény, hogy azon kell gondolkodnod, hogy vajon hogyan bántottál meg egy vadidegent azzal, hogy a rég nem látott jó ismerősödet köszöntöd, totál nem parás. 

Egy kicsit sem.

 „Oké, tetszik nekem.”Végre. Mert ez így neked sem volt egyértelmű elsőre. Mert, ha valaki fizikailag tetszik, azt nem veszed azonnal észre.